2012. február 13., hétfő

elmélet - mélyépítés

A mélyépítő ipar a föld felszíne
alatti létesítményeket építi, illetve az úgynevezett rnérnöki
létesítmények megvalósításával
foglalkozik. Ide tartoznak az alapozási munkák, a
hídépítő és csatornaépítő kivitelezési tevékenységek.
Külön mélyépítő ipari részleg
foglalkozik az út és vasúthálózatok megépítésével.

elmélet - magasépítés

A magasépítő ipart úgy jellemezhetjük,
hogy az általában a föld felszíne feletti létesítményeket
építi meg. Az építmények rendeltetésüktől függően
lehetnek lakóépületek, középületek,
ipari és mezőgazdasági létesítmények. Az
épület külső megjelenése általában tükrözi
az épület rendeltetését. (Gondoljunk
például egy pályaudvarra. egy sportcsarnokra,
vagy egy templomra!)

elmélet - az építőipar felosztása

Az emberiség fejlődése során nagyon sokféle építményt hozott létre. Először lakóépületeket építettek, később megjelentek a közösségi épületek; a kereskedelmi, ipari, közlekedési
stb. létesítmények. A különböző épületeket, illetve létesítményeket az építőipar kúlőnbőző
ágazatai építik meg. Az építmény helyétől és jellegétől függően
megkülönböztetünk magasépítő és mélyépítő tevékenységeket. Az építési feladatokat a magas- és mélyépítő ipar
gyakran közösen oldja meg.

elmélet - az építőipar tevékenységei, feladata 2.rész

Az új épületek építése, illetve új létesítmények létrehozása az építőipar legfontosabb tevékenysége.
Egy működő társadalom folyamatos fejlődéséhez szükség van az épületállomány
folyamatos növelésére.

A meglévő létesítmények karbantartását a rendeltetésszerű használat miatt végezzük,
hiszen az kopással, illetve rongálódással jár. Rendszeres karbantartással az épület használati
ideje jelentősen meghosszabbodhat, illetve a benne eltöltött idő sokkal kellemesebb lehet.
A folyamatos karbantartás általában kisebb költségekkel jár, mint egy tatarozás.

Tatarozási munkákat a régebben épített épületeken kell végezni. A sérült, vagy megkopott
épületrészeket ki kell cserélni, illetve fel kell újítani. Ilyenkor az épület, vagy épületrész
újszerű állapotba kerül. A tatarozási munkákat 20-30 évenként kell elvégezni.

Az épületek átalakítására akkor van szükség, amikor az már nem felel meg a társadalmi
igényeknek, vagy rendeltetése, funkciója megváltozik. A rekonstrukció régi városrészek
felújításánál fordul elő, ilyenkor egy-egy épületet úgy újítanak fel, hogy az visszanyeri eredeti
formáját, illetve funkcióját.

Az épületek bontására akkor kerül sor, amikor azt már nem lehet, vagy nem érdemes felújítani.
Ilyenkor a bontott épület helyére új létesítmény t építenek úgy, hogy az nagyságában,
funkciójában, megjelenésében pótolja a régit.

elmélet - az építőipar tevékenységei, feladata

Az építőipar feladatai közé a következő munkák tartoznak:
- új épületek építése;
- meglévő létesítmények karbantartása;
- épületek tatarozása;
- épületek átalakítása, rekonstrukciója;
- épületek bontása.

elmélet - üzemszerű előregyártás

Az új technológiák elsősorban a kézi munka kiváltására szolgáló gépekre/gépesítésre
támaszkodnak. A speciális gépekkel, az üzemszerű előregyártással az egész építőipar megváltozott.
Az idény jelleg részben megszűnt, a kivitelező cégek nagy feladatok gyors megoldására
rendezkedtek be. Az új építési rendszerek elterjedése nem jelenti azonban a hagyományos
építési módokkal kapcsolatos ismeretek elavulását, azokra továbbra is szükség van, sőt egyes
szakmák "újraélesztése" is fontossá vált.

elmélet - új építéstechnológiák

A XX. sz. első feléig az épületeket az
alaptól a tetőszerkezetig a kőművesek
építették, hagyományos, elsősorban
kézműves jellegű módszerekkel. Ennek
megfelelően kézi munkát és kézi szerszámokat,
illetve viszonylag kicsi, könnyen
mozgatható építőelemeket alkalmaztak.
A második világháború pusztítása
után az újjáépítés megnövekedett épitési
igényeket támasztott, amelyet kézműves
jellegű építési módokkal már nem
lehetett kielégíteni. Gyors, gazdaságos
és olcsó építési módok kidolgozása vált
szükségessé. Ezzel egyidőben az építőanyagok tudományos megismerése az építéstechnológiák
módszeres elemzését, tervezését tette lehetővé.

elmélet - építészeti stílusok

A fejlődés során építési korszakok, illetve építészeti
stílusok jöttek létre. A különböző építési
korszakokra a felhasznált építőanyagokon kívül
a kor technikai fejlettségét tükröző épületszerkezetek
váltak fő jellemzővé. A kő és az agyagtégla
felhasználásával súlyos, nagy vastagságú falak
és boltozatok épültek, nem volt ritka a méteres
vagy még ennél is vastagabb szerkezet. Az épületszerkezetek könnyítésére való törekvés a fejlődés során állandó követelményként jelentkezett, a
teherhordó szerkezetek tömege egyre kisebb lett.
A fémek építőipari alkalmazása és a vasbeton megjelenése robbanásszerű változást okozott.
A gyors elterjedés elsősorban a kialakítható szerkezetek sokféle lehetőségéből, illetve a pontos
méretezhetőségből adódott.

elmélet - felhasználható építőanyagok

A felhasználható építőanyagok ismerete
folyamatosan bővült, fejlődtek a munkaeszközök,
kialakultak a különböző építőszerszámok.
Napjainkban is megfigyelhetjük, hogy egy-egy
földrészen, országban vagy tájegységen élők
elsősorban a környezetükben megtalálható anyagokat
használják fel. A fában gazdag területeken
(pl. Skandináv országokban) előszeretettel alkalmazzák
a feldolgozott fát, míg más területeken
az esetleges hiány miatt szinte teljesen nélkülözni
kell a felhasználását.

elmélet - az építő tevékenység kialakulása

Az építő tevékenység az emberiség fejlődésének
egyik fő jellemzője. Kezdetben a tevékenység
nagyon fejletlen volt. Csak arra irányult, hogy az
embert megvédje az időjárás viszontagságaitól és
védelmet nyújtson a vadállatok ellen. Az igényeket
először a természet adta búvóhelyek, a barlangok
elégítették ki. Később az egyszerű sátrak, földből,
kőből, fából készült építmények nyújtottak védelmet.
Átalakításukkal és bővítésükkel
lassan tudatos építőtevékenység kezdett kialakulni.
Hosszú évezredek után, az építés szaktevékenységgé,
illetve művészetté vált. Megjelent
a környezet és a tér tudatos alakításának emberi
igénye és ez mozgatójává vált a társadalmi-gazdasági
fejlődésnek is.