Pontok, egyenesek és szögek vízszintes kitűzése - 4.rész

Teodolittai az egyenes egyik végpont ján
(A) felállunk, majd első távcsőállásban az alsó
irányszállal megirányozzuk a másik végpontot
(8). Ezután a távcsövet a fekvőtengely körül
úgy forgatjuk el, hogya látómezejébe a kitűzendő
ponthely környezete kerüljön. A pont jel
mozgatását karjelekkel irányítjuk úgy, hogya
pont jel képe az álló irányszállal fedésbe kerüljön.
Ezt a pontot (C') meg kell jelölni. A leírtakat
második távcsóállásban megismételve
egy C" pontot kapunk. Az egyenesen lévő C
pontot a C' és C" pontokat összekötő szakasz
felezőpont jában mérhetjük fel (2.22. ábra).

Pontok, egyenesek és szögek vízszintes kitűzése - 3.rész

Ha két ismert pont közölt közbenső
pontokat kívánunk kitűzni, akkor
helyüket beintéssel (2.21. ábra) határozhatjuk
meg.
Az egyik ponthoz kitűzőrudat állítunk
(beleszúrjuk a földbe), a másik ponthoz
kitűzőrúddal feláll egy ember. A másik ember
kitűzőrúddal a keresett ponthoz áll, amelynek
pontos helyét beintéssel állapítjuk meg. Ha a
három kitűzőrúd eltakarja egymást, akkor egy
egyenesen helyezkednek el.

Pontok, egyenesek és szögek vízszintes kitűzése - 2.rész

Az egyenesek egyértelmű meghatározásához
legalább két pont (2.20.
ábra) szükséges.
Ha tehát egy egyenest kívánunk meghatározni,
akkor először meghatározzuk az egyenes
két pontját, összekötés után pedig megkapjuk
a keresett egyenest. Az építmények határoló
vonalait, a szerkezetek jellemző tengelyvona-
Iaít, a falszerkezetek helyét, általában egyenesekkel
tűzzük ki.

Pontok, egyenesek és szögek vízszintes kitűzése - 1.rész

Az épület helyét a terepen a jellemző
sarokpontok kitűzésével
határozzuk meg, ezeket pedig ún.
fix pontokból kiindulva mérjük
fel.
Ilyen fix pont lehet pl. a szomszédos
épület sarka, kerítés vagy telek határvonala
(2.19. ábra), út, stb. A pontok helyét
a földbe vert karóval, cövekkel vagy léccel
jelöljük meg, és ideiglenes pontoknak
nevezzük. Ezekre az épület befejezéséig
szükség van.

Korszerű berendezések, mérőállomások - 4.rész

A legkorszerűbb műszerek az elektronikus tahiméterekből
továbbfejlesztett mérőállomások.
A szög és távolságmérés
mellett lehetőség van az adatrögzítésre,
illetve a beépített programok
segítségével az atmoszférikus
korrekciókra, a hőmérséklet változásból
adódó javításokra.
Az adatokat a gépek kártyákon,
kis merevlemezeken tárolják. A
mérőállomások grafikus kijelzőn
mutatják a mért adatokat. A klaviatúrával lehetőség
van utasítások,
adatok bevitelére is.
A szögmérési és távolságmérési feladatok elvégzésére alkalmazott elektronikus műszerek
a nagyon pontos mérés mellett biztosítják az adatok számítógépen történő feldolgozását. Egy
új építési telek beszintezése után például az adatokból a számítógép jó közelítéssel megrajzolja
a terepet, így az épület magassági és vízszintes elhelyezkedése pontosan modellezhető.

Korszerű berendezések, mérőállomások - 3.rész

A lézerteodolitok olyan lézeresiránykitűző műszerek, amelyeken a lézersugár bármely

térbeli pontra pontosan irányíthatóak
és a hagyományos teodolithoz
hasonlóan leolvashatóak a
keresett értékek.

Korszerű berendezések, mérőállomások - 2.rész

A legegyszerűbb lézeres műszerek a szintkitűzők. Az önbeálló szerkezetek a lézersugarat
függőlegessé teszik, amelyet aztán egy prizma eltérít és létrejön a vízszintes lézersugár. A vízszintes
síkot a villanymotorral forgatott lézeres szintező jelöli ki. A lézeres műszerekkel történő
szintezés menete megegyezik a hagyományos módszerrel.

Korszerű berendezések, mérőállomások - 1.rész

A korszerű geodéziai műszerek lézerrel működnek, kiválóan alkalmasak iránysíkok, egyenesek
kijelölése mellett távmérésre is. A lézer előnye, hogy olyan nagy erősségű fény, amely
a kisugárzás mentén a térben látható. Így a kijelölt egyenesek, síkok aktívan érzékelhetők,
folyamatosan szemlélhetők.
A geodéziában a hélium-neon lézert alkalmazzák, amely piros színű, vékony fénykévét
bocsát ki. Az optikai rendszeren átvezetett sugarak kb. 400 m távolságig párhuzamosak és
nem szóródnak szét jelentősen. Ezzel biztosított a mérés rendkívüli pontossága.

A szögek meghatározása - 3.rész

A teodolit vízszintes és magassági
szögek kitűzésére alkalmas eszköz
(2.17. ábra).
A műszert a tokból kicsomagolva egy
háromlábú állványra kell csavarni. A műszertalp
három talpcsavar csúcsán nyugszik,
segítségükkel a műszer függőleges tengelyét
pontosan függőbe tudjuk állítani. A szögmérési
feladatokat a beállító csavarokkal és a
műszer szálkeresztjével tudjuk elvégezni.
Használat során a teodolitot a háromlábú
műszerállványra kell helyezni és biztonságosan
rögzíteni. A talplemez ekkor már mozdulatlan.
A műszer forgatható része (alhidádé) a
libellák segítségével a talpcsavarokkal állítható
be pontosan függőleges helyzetbe. A ponton
állást az optikai vetítőn keresztül ellenőrizhetjük.
Az alhidádé és a távcső forgatásával ekkor
tetszőleges állásba hozhatjuk a teodolitot.
A távcső mozdulatlanságát kötő- és irányítócsavarokkal
kell biztosítani, ezután finom
mozgásokat az irányítócsavarral végezhetünk.
A vízszintes és magassági elfordulás mértéke a
vízszintes és magassági körön található szögbeosztásról
olvashatjuk le.

A szögek meghatározása - 2.rész

A szögtükör (2.16. ábra) a fény törésének egyik törvényén alapszik és két megfelelő szögben
(45 fokban) beállított tükörből áll.
Az érkező fénysugár kétszeri tükröződés
után kétszer akkora szögben távozik, mint
amilyen szögben a tükrök be vannak állítva. A
45 fokos beállítás esetén 90 fokos szögben.
A szögprizma a szögtükörhöz hasonló
elven működik, azzal a különbséggel. hogy a
fény törést egy szögprizma felületei okozzák. A
prizma a szöget kétszer töri meg úgy, hogy a
szög az üveg törésmutatójától, a prizma lapjainak
hajlásszögétől, a fénysugár be- és kilépési
szögének nagyságától függ.

A szögek meghatározása - 1.rész

A szögek kitűzésére a dioptrát, a
szögtükröt és a szögprizmát, valamint
a teodolitot is alkalmazhatjuk.
A dioptra (2.15. ábra) a legáltalánosabban ismert kitűzőeszköz. egyenesek és állandó
szögek kitűzésére alkalmas. Kevésbé pontos és kb. 50 m távolságig használható, de nagyobb
szintkűlönbségű terepen az optikai szög kitűző műszereknél könnyebben használható.
2.15. Ábra: Dioptra
Az egyszerű dioptra egy talplemez két végén, egymással szemben elhelyezkedő lemezből
áll.
A lemezek egyikén a 0,5 mm széles rés az ún.szemrés vagy irányrés, a másikon pedig
szélesebb (néhány mm) nyílás van kialakítva. Utóbbi közepéri egy függőleges irányszál helyezkedik
el. A keskeny szemrés felől átnézve a viszonylagosan széles látómezőben - az irányszál
segítségével - könnyen beirányozható a kitűző rúd.

A szintezés elve és menete - 2. rész

Az adott pont abszolút magasságának meghatározásához az egész országot behálózó,
különböző rendű alappont hálózatot használhatjuk fel.

A különböző rendű alappontok magassági,
valamint szélességi és hosszúsági
koordinátái ismertek. Egy új tereppont
kiméréséhez így a szintezést egy ismert
alappontról kell kezdenünk. A folyamatos
előre-hátra mérések sorozatával a távolabb
lévő pontok abszolút magassága is meghatározható.
A fentiekből következik, hogy a térképeken,
szintezéseknél a szintvonalak az azonos
tengerszint feletti magasságban (pl. 300 m
Af) található pontokat összekötő görbék.

A szintezés elve és menete - 1. rész

A szintezés során tulajdonképpen egy
vízszintes síkot állítunk elő, amelyet a távcső
irányvonala, a vízszintes szál határoz meg.
A pontosan beállított műszerrel lehet csak
méréseket végezni.
A mérés első lépéseként a két vizsgálni
kívánt pont között félúton felállítjuk a
kinyitott, biztos helyzetű állványra helyezett
szintezőműszert (2.14. ábra). Ezt követően
az egyik pontra állítjuk a szintezőlécet
és leolvassuk a vízszintes iránnyal metszett
értéket, mm pontossággal. A kapott értékeket
jegyzőkönyvbe kell vezetni. (A Föld
geoid alakja miatt a műszer által kijelölt vízszintest kb. 100 méter vízszintes távolságon belül
tekintjük párhuzamosnak a szintfelülettel.) A mérést elvégezzük a másik ponton is és szintén
jegyzőkönyvbe írjuk. Minden leolvasás előtt ellenőrizzük, hogy a szintezőlibelIa buborékja
nem mozdult-e el a mérés közben. A leolvasások különbségét képezve kapjuk a két pont
egymáshoz viszonyított relatív magasságkülönbségét.

A szintezés eszközei

Nagy pontosságot igénylő, vagy
nagyobb területek szintezéséhez,
illetve a vízszintes síkok kijelölésére
szintezőműszert (2.13. ábra)
és szintezőlécet használunk.
A műszer két fő részből áll; a műszertalpból
és a talpra csavarozott nagy pontosságú
távcsőből. Fő jellemzője, hogy a távcső
csak állótengely körül forgatható, függőleges értelemben csak annyit fordul el, hogy
a tengely pontosan vízszintbe állítható legyen. Megjegyezzük, hogy a mai, korszerű szintezőműszereknél az irányvonalat önbeálló szerkezet teszi vízszintessé, hogy ha az állótengely közel függőleges. Az ilyen műszert önbeálló, vagy kompenzátoros szintezőműszernek nevezzük. A
szintezőlibellás műszereket védjük a napsugárzástól, különben a mérés pontatlan lehet!
A műszer tartozéka a centiméter, fél centiméter vagy milliméter beosztású szintezőléc is.
Használat közben a műszer vízszintbe és függőlegesbe állított tengelyei teszik lehetővé az
azonos szintek meghatározását a szintezőléc segítségéve!. A léc különböző helyekre történő
ráállásával a kívánt magasságok meghatározhatók.

Magassági mérés - relatív magasság

A relatív magasság két pontnak egymáshoz viszonyított szintbeli eltérése, mely egyenlő
a két pont abszolút magasságának különbségével. Az épületen belüli magassági alappontnak
rendszerint a főbejárat előtti végleges járdaszintet, vagy a földszinti padlóvonal magasságát
szoktuk megadni. Ezt a magasságot kezdőszintnek nevezzük, jelölése: ±0,00. A + kezdőszintnek
meg kell adni az abszolút magasságát is, pl. 84,61 m Af. A további magasság kitűzését
legegyszerűbben ettől a kezdőszinttől végzik. Például ha az első emeleti födém zsaluzási szintje
+2,63 m, akkor az azt jelenti, hogy a kezdőszint felett 2,63 m-re kell a zsaluzást elkészíteni.
A zsaluzási szintnek abszolút magassága is van, példánkban: 84,61 + 2,63 = 87,24 m Af.
A kitűzött pontok megvédéséről a kivitelezőnek kell gondoskodnia.